Kutyaovi és kutyasuli – mikor és miért ültessük kedvencünket iskolapadba?

0
105

A kutyák olyanok, mint a gyerekek: törődésre, tanítgatásra és szeretetre vágynak. Egy kiskutya, akit elhanyagolnak amellett, hogy boldogtalanabb lesz, sok kárt is tud okozni. A szétrágott cipők, kiásott virágágyások rémképei könnyen valósággá válhatnak, ha nem kezdünk el időben foglalkozni kedvencünkkel. Ha van hozzá türelmünk és kedvünk, akkor mi is tanítgathatjuk kutyusunkat, de azzal segítjük leginkább a fejlődését, ha beíratjuk egy kutyaiskolába.

Ha érdeklődünk a téma iránt, akkor bizonyára hallottunk már arról, hogy 7 hónapos korig nem érdemes iskolapadba ültetnünk kedvencünket. Ám erre is van megoldás! Több, a kutyusok oktatására szakosodott intézménynél beírathatjuk kutyusunkat oviba is. A kutya ovi 3 hónapos kortól 7 hónapos korig várja a kölyköket, hiszen ebben az időszakban már fogékonyak a kiskutyák. A szocializáció mellett a helyes viselkedés alapjait sajátíthatják el az óvodában. Egyszerű gyakorlatok elvégzésére is képesek lesznek, mint az ültetés, a fektetés vagy a behívás.

A 7. hónap betöltésekor iskolás korúvá válik kutyusunk. Akár elvégezte az ovis képzést, akár kimaradt, érdemes iskolába adnunk. Az iskola lényege, hogy a kutya kövesse gazdija utasításait, szófogadó legyen. Ha több gazdija is van egy kutyának, akkor érdemes minden érintett személynek részt vennie az oktatási alkalmakon, hiszen ilyenkor nem csak a kutyusok, a gazdik is tanulnak. Nem mindegy, hogy mit és hogyan mondunk, mutatunk a kutyának, az egyes parancsokat és a hozzájuk tartozó mozdulatot a gazdiknak is el kell sajátítaniuk. A kutyák számára fontos, hogy mindig következetesek legyünk, nem várhatjuk el tőlük, hogy akkor is engedelmeskedjenek, ha más szavakat használunk, mint aminek értelmezésére megtanítottuk őket.

A kutyaiskolában először az olyan alapvető feladatokat tanulhatják meg a kedvencek, mint az ülés, fekvés, gazdi mellett sétálás pórázon, engedelmeskedés a hívásra, de később már összetettebb parancsok követésére is képesek lesznek. A cél az, hogy póráz nélkül is teljesen megbízzunk kedvencünkben, el merjünk menni vele bárhova, bízva abban, hogy utasításainknak eleget tesz, és nem okoz gondot sem a kutyatársai, sem az emberek számára.

Az egyes oktatási szintek után mindig vizsgát kell tennie kedvencünknek, csak úgy léphet tovább a következő szintre.
Előfordulhat, hogy menhelyről fogadtunk örökbe kutyust, akivel eddig nem törődtek, nem nevelték, esetleg bár kiskorában került hozzánk kedvencünk, nem volt rá lehetőségünk, vagy nem jutott eszünkbe, hogy oktassuk, ennélfogva személyisége túl agresszívre, vagy akár túl félénkre fejlődött. Ilyen esetekben megkérhetjük a kutyaoktatókat, hogy egyéni kiképzést adjanak kedvencünknek, sőt „nevelő kutyát” is biztosíthatnak számára, aki a szocializációban segít. Néhány egyéni alkalom után a legtöbb kutyus alkalmas lesz a képzés csoportos folytatására. Az egyéni oktatás előnye, hogy a kutya hiányosságaira fókuszálnak az oktatók, és először a nélkülözhetetlen képeségekkel ruházzák fel.

Ha kedvet kaptunk kutyusunk tanítgatásához, de nem szeretnénk kutyaoviba, vagy -iskolába íratni, akkor mi magunk is nekiláthatunk a kiképzéshez. Rengeteg hasznos videó elérhető a témában, készüljünk fel alaposan a tanórákra, és ne feledjük: a következetesség a legfontosabb!