A világűr, a végtelen térben elhelyezkedő galaxisok, bolygók és csillagok kérdéseket vetnek fel bennünk, amióta képesek vagyunk gondolkodni. A maga misztikumával és páratlan csodájával ámulatba ejt, ugyanakkor mivel ismeretlen, tartunk is tőle. Nem véletlen, hogy kutatók hada dolgozik a kérdések megválaszolásán, hogy minden nap egy lépéssel közelebb kerüljünk a végtelen megismeréséhez.
Most a legújabb felfedezések közül szemezgettünk, amelyek eloszlatnak néhány ködfelhőt, de ezzel együtt újabbakat generálnak.
A 2020-as év egy remek felfedezéssel indult, hiszen a NASA által vezetett nemzetközi kutatócsoport által megfigyelt EGS77 jelű galaxistrióról kiderült, hogy minden eddiginél távolabb található. Ez egy rendkívül különleges felfedezés, hiszen a galaxis abból az időből származik, amikor az univerzum még csak 680 millió éves volt, amely a mai korának kevesebb mint 5%-a. A galaxistrió a Kiterjedt Groth-övben található a Nagy Medve és az Ökörhajcsár csillagkép között. Külön érdekesség, hogy a NASA megfigyelése alapján a galaxisok egy gyors kozmikus átalakulási folyamatban, reionizációban vannak. Ez a folyamat akkor kezdődött, amikor az első csillagokból származó fény megváltoztatta a hidrogén viselkedését az egész univerzumban, átalakította a sötét űrt a ma ismert formájára. A hidrogénatomok – amelyekkel a korai univerzum tele volt – képesek úgy felhígítani az ultraibolya fényt, hogy blokkolják a korai galaxisok látványát. A felfedezett galaxiscsoport az első olyan, amelyen ennek a kozmikus ködnek a ritkulása tapasztalható.
A különleges galaxisok felfedezése mellett egy óriási fekete lyukra is figyelmesek lettek a kutatók, amelynek tömege hetvenszer nagyobb a Napénál. A szóban forgó fekete lyuk a Tejútrendszerben helyezkedik el, viszonylag közel – 15 ezer fényévnyi távolságra a Földtől. A feketelyuk tömege extrém nagy, amely a kutatókat is meglepte, mivel a csillagfejlődésről való jelenlegi ismereteik alapján ilyen hatalmas tömegű feketelyuk nem is létezhetne a galaxisunkban. Mindmáig a tudósok úgy vélték, hogy Tejútrendszerünkben nincsenek jó körülmények egy ilyen hatalmas feketelyuk kialakulásához, de ez a feltevés a felfedezés hatására tévesnek bizonyul. A feketelyukat a kínai LAMOST teleszkóp segítségével egy nemzetközi kutatócsoport fedezte fel, amelyre úgy bukkantak rá, hogy hosszú időn keresztül figyelemmel kísérték több nagyobb csillag mozgását. Mivel a jelenség az eddigi ismeretek alapján lehetetlen, rengeteg új kérdést vetett fel, amelyek segítségül lehetnek a sötét anyag témájában is.
A Marson folyamatosan kutatnak az élet jelei után a tudósok, most azonban egy kecsegtető felfedezésnek lehettünk tanúi, hiszen a NASA megállapította, hogy a Mars Reconnaissance Orbiter nevű felderítő műholdjának és a Mars Odyssey Orbiter nevű műholdjának adatai alapján a felszín alatt néhány centiméterrel vízjég jeleit észlelték. A felfedezésen felbuzdulva már el is készítették a Mars felszíne alatt rejlő jég térképét, a fizikai kutatás megkönnyítése érdekében. A Mars meleg bolygó volt, és mint tudjuk a kellően magas hőmérséklet támogatja az élet és a víz felszínen való kialakulását. 3,5 milliárd évvel ezelőtt azonban valamilyen ismeretlen hatás miatt a bolygó elvesztette légkörét, ma már csak egy vékony atmoszférával rendelkezik, amely nem tartja benn a vízpárát, azonnal elpárolog. A jég szilárd állapota miatt azonban megmaradhatott a felszín alatt, főként a bolygó sarkvidéki területein és a középső szélességi körein. A kutatók a következőkben azt szeretnék vizsgálni, hogy a felszín alatti jég változik e a Marson létrejött évszakok során.
Egy biztos, a világűr az egyik legékesebb példája Albert Einstein népszerű mondatának, mi szerint „Minél többet tudok, annál inkább kiderül, hogy mennyi mindent nem tudok.”
